Ha nem elég jó, édesítsd meg!

Ahogy az már a blog előző posztjaiból is kiderült számotokra, szeretem az élet édes oldalát, ám sokszor nem kevés energiát teszek bele, hogy a szürke hétköznapokat is megédesítsem. Mert a jókedvet, a sikert, a barátságot nem kapjuk meg feltétlenül, azért bizony melózni kell, gyakran felesleges köröket futni, gesztusokat tenni, újra próbálkozni...ám az eredményért megéri minden befektetett munka! Hogy mire is gondolok konkrétan? Arra a számos, számomra örökké emlékezetes fúzióra, melyek során együttműködhettem más alkotókkal, inspirálva és megtisztelve egymást. Emlékeztek?:

- az idei szentendrei nyár legklasszabb divatrendezvényén két tehetséges tervezővel dolgoztam (az eseményt ITT , a beharangozót ITT találjátok)

 
- legutóbbi, galériabeli tárlatomon egy ékszertervező szobrásszal állítottunk ki (a projektről ITT , a készülődésről ITT olvashattok)

  
- egyik korai kiállításomon - melyből vándortárlat is született - két nagyszerű művésznővel közösen "játszottunk" ( aki lemaradt a "Művészetek csókja" eseményről, az ITT találja)
E nosztalgiázó bevezetés után jöjjön hát a legújabb közös kalandozás, melyre a "Szentendre éjjel-nappal nyitva" rendezvény keretében kerül sor. Az augusztus 26-28-i, immár tizenegyedik nyárzáró fesztiválon hagyományosan késő éjszakáig változatos kulturális és gasztronómiai programok várnak minden korosztályt a belvárosban. Új színfolt lesz idén a fesztivál programjai között a "Házak-udvarok-házigazdák" sorozat és a "Gasztro-Art" tematika, melyben többek között személyem és egy szimpatikus amerikai fiatalember közös alkotásán keresztül lehet "megízlelni a helyi kreativitást". 

 A Seattle-ből hozzánk települt Ryan Hoytról és picurka kávézójáról, a Dorotheáról van szó, mely nem csak nekem az egyik kedvenc szentendrei kávézóm, de számos gasztro-publikáció is az egekig dícséri, nem méltatlanul.

"Mintha csak átugrottunk volna az egyik barátunkhoz enni és inni egy jót."- szól a találó jellemzés a helyről és arról a vendéglátó szemléletről, ami hazánkban még sok helyen nem érte el az áhított szintet. Tehát gyertek, térjetek be a Dorotheába, ahol a finom kávék és koktélok mellé most az én batikképemmel díszített "Úrimódi batikolt sajttorta"- költeményünket is megkóstolhatjátok! 

 Elöljáróban annyit a desszertről, hogy Ő egy fehércsokoládés, sajtkrémes,többrétegű tejszínkrémtorta, blanchirozott mandulából készült tészta között, maracuja-mangó püré márványozással. Nyírfacukorral készül, gluténmentes édesség! Szép és finom egyszerre, azaz Nyami!

Már a próbasütés is egy izgalmas közös játék volt részünkről, melyet nagyon élveztünk és reméljük, hogy az eredményt élvezitek Ti is! Örülnék, ha megírnátok, lefotóznátok nekem, amikor ott falatoztok az eseményen, ahol nem kizárt, hogy velem is összefuttok majd a városka egyik hangulatos helyén!

A következő poszt már a szeptemberi kiállításom előkészületeiről szól, s aki csatlakozik a galéria közösségéhez, értesül a hírekről. Ám addig szép nyarat mindenkinek, gyertek hozzám Szentendrére, ahol az élet édes oldalát is megkóstolhatjátok, akár éjjel is...:)

Mindenhol jó, de otthon....

Ahogy azt már észrevehettétek, mi egy kalandozós, folyton mozgásban lévő család vagyunk. Rengeteg élményt gyűjtünk utazásaink során, legyen az bel-vagy külföld. Ám ez a poszt most itthon, minálunk született. Mert szinte ki sem mozdulva a házból (melyet már bemutattam nektek egy posztban), mégis van miről mesélnem. Szeretjük az otthonunkat, melybe rengeteg ötletet, munkát, energiát pakoltunk...és azt tapasztaljuk, hogy ez a kreatív miliő másokra is pozitív hatással van!

Az idei júliusi ifjúsági batiktábor képeiről is látszik, hogy mennyire oldott, vidám, inspiráló hangulatú napok voltak ezek...  A reggeli körbeszélgetés és játék alkalmával vezetett meditációt tartottam, az ebédszünetben a Bükkös patak partján játszottunk. Cseppet sem bántam, hogy gyerekek lepték el a házat és az udvart, gyakran talpalatnyi szabad helyet sem hagyva. Mert a lényeg az, hogy ismét csodás művek születtek és biztos vagyok benne, hogy néhány kis művészjelölt életében maradandó útravalót jelent ez az együttlét...

 

 Ezért nem csak a kicsiket, de a batikolást megtanulni vágyó felnőtteket is várom az augusztusi workshopra, ahol még akad néhány hely! Várom a jelentkezést emailben vagy face-üzenetben. De ha inkább élveznétek az augusztusi nyaralást, szeptembertől is tervezek alkalmakat... 
Otthonunk néha fergeteges házibulik helyszíne, hisz remek barátainkkal gyarkan tartunk vidám összejöveteleket, amikor elfelejtjük, hogy felnőttek és szülők vagyunk. Pár napja rendeztük az "Istenek és Istennők" c. beöltözős partynkat, ahol a feladatot komolyan is vettük, jelmezekben és étkekben egyaránt: 

A július második fele sem telhetett el kultúra nélkül. A Szépművészeti Múzeumban a Modigliani tárlaton jártunk, melyet ajánlok mindenkinek megtekintésre októberig.A nagyszabású kiállítás szobrokon, festményeken és rajzokon mutatja be az olasz mester életművének főbb korszakait, melyből nekem a rá oly jellemző érzékeny női portrék és aktok tetszettek leginkább. 

Ahogy azt már olvastátok a blogon, nem győzöm dícsérni városkánk, Szentendre kutúrális programjait, melyekből mi júliusban, a Teátrum szervezésében megnéztük a "Párterápia" c. előadást, sőt a Budapest Jazz Orchestra koncertjén is ott mulattunk. Nagyszerű érzés, hogy ki sem léptünk itthonról és alig bírom befejezni ezt a posztot a sok élménytől... gyertek, csatlakozzatok a galéria közösségéhez, ahol további híreim várnak! Szép nyarat mindenkinek!

 

"A természet ölelésében": új tárlat a galériámban!

Aki már ismeri művészetem és látta képeimet, tudja rólam, hogy munkáimat nagyban inspirálja a természet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az utóbbi években családommal hihetetlenül szép tájakat ismerhettem meg, melyek emlékei rendre visszaköszönnek batikképeimben.

 Galériám következő kiállításán, május 28-án ezeket a természet ihlette festményeimet láthatjátok, mégpedig egy izgalmas életúttal és egyedi látásmóddal rendelkező szobrászművész-ékszertervező társaságában, akivel hetek óta készülünk közös tárlatunkra.

 Rozsnyai Béla erdélyi magyar képzőművész, aki 14 évet élt Dániában és Máltán, majd 2002 óta Budapesten alkot. 1980 óta láthatók ékszer-és szoborkiállításai szerte a világban: Marosvásárhelytől NewYorkig, Bécstől Londonig, Kanadán át Máltáig és több Skandináv országban. Ékszerei és rendhagyó szobrai számos nemzetközi design-biennálé első helyezését nyerték el: Máltán, Kanadában, Japánban, Amerikában.

Műveiről és inspirációjáról ő maga így vall:
"Szobraim és ékszereim készítésénél gyakran alkalmazom a viaszveszejtéses öntési eljárást, acél alkotásaim hegesztéssel készülnek. Minden művem kizárólag egyetlen példányban készül, legyen az szobor vagy ékszer. Ékszereim néha részét képezik a szobroknak, vagy ők maguk is viselhető szobrocskák. Ennél a műfajnál számomra fontos a viselhetőség, a funkció, hiszen ez alkalommal a talapzat maga az emberi test. Alkotásaim anyaga acél, ezüst, bronz, kő, különböző féldrágakövek, trópusi fák. Szeretek kísérletezni anyagokkal, felületekkel. A mozgás, dinamika visszatérő elem alkotásaimban. Időtlenségre törekszem és összhangra a természettel. Nem másolom a természetet, de ragaszkodom a vele való rokonsághoz." 
Több közös pont is van az alkotásainkban: viaszt használunk , minden mű kizárólag egyetlen példányban készül, nem másoljuk  a természetet de ragaszkodunk a vele való rokonsághoz!!!

Számomra tehát nagy öröm, hogy legújabb kiállításomat közösen rendezhetem Rozsnyai Bélával, akit most a szentendrei közönség is megismerhet. Szeretettel várok mindenkit  galériámban, május 28-án, 17órakor a zenés megnyitóra, amire mi már nagyon készülünk.
A fotók Béla pesti műhely-lakásában készültek, legutóbbi megbeszélésünk alkalmával, amikor magam is elcsábultam csodás ékszeri között...

 Köszönöm, ha a posztot és a kiállítás meghívóját tovább adjátok, valamint csatlakoztok a galéria közösségéhez!

Személyes találkozások

Két hír egy posztban, azt sem tudom, melyikkel kezdjem... Mindkettő a személyes találkozás varázsáról szól, melyben gyakran van részem és általuk nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Mert a közvetlen emberi kapcsolatoknál, a véletlennek látszó, de legtöbbször sorsszerű találkozásoknál kevés jobb dolog létezik! Ilyenek a galériámban és a kézműves vásárokban adódó, vagy a workshopok és az Indonéz kultúrális napok alkalmával történő egymásra találások, melyekről most szólnék pár szót.

 Pár hete, egy esős-borongós januári napon ismét megélénkült az élet kis házi műhelyemben. Az immár másodszor megrendezett indonéz batik workshopra azok érkeztek, akik az első, decemberi alkalomra már nem fértek be, hisz a nagy figyelmet és némi óvatosságot igénylő technika miatt csak 4-5 főt tudok kényelmesen fogadni és figyelemmel oktatni. A négy alkotni vágyó hölgyből volt, aki kész tervvel érkezett a batikolásra, de volt, aki - saját bevallása szerint - egyáltalán nem bízott abban, hogy a "pálcikaember skiccelés" szintjéről képes lesz elmozdulni és saját batikfestményt létrehozni.

Kora délutánra, mikor a festékek, az olvadt viasz és a jázmintea illata betöltötte a műhelyt, az utolsó kételkedő gondolatot is elsöpörte az a flow-élmény, mely kizárólag a jókedvvel végzett, sikerélményt nyújtó tevékenység "velejáró tünete". 

A hosszas beszámoló helyett ezúttal is magukért beszélnek a workshop képei  - megtekinthetők a galériám facebook oldalán lévő albumban - valamint álljon itt az egyik résztvevő levele, amit a műhelymunka után írt nekem és a NIA-s lányoknak:
"Drága Lányok! Szeretném megosztani Veletek egy nagyon kellemes napomat és azt a néhány képet ami akkor készült. Fantasztikusan derűs,  alkotó  napot tölthettünk a workshop alkalmával  Nanával egy undok, esős napon-J Bepillantást nyerhettünk nemcsak csodálatos otthonába, hanem az indonéz batikolás gyakorlatába , sőt, saját  alkotásainkkal térhettünk haza. Ahhoz képest, hogy egy  pálcika ember is kemény munka nekem, egész elfogadható lett az eredmény-J. Valami varázslat történt? Lehet… Ha Ti is szeretnétek ilyen élményeket, figyeljétek a blogját és a meghívókat, mert ÉRDEMES!!!!Ha tehetitek nevezzetek be a workshopra.

 Puszi Nektek: Kati" 

 Különleges találkozások azok az alkalmak is, amikor kilépve szokott közegemből vándorútra indulnak képeim és magam is elkísérem őket. Most egy távoli országba, Indonéziába invitállak titeket úgy, hogy csak néhány kerületnyi távolságot kell utaznotok... Újra Indonéz kultúrális nap lesz Budapesten és ismét meghívott vendégként találkozhattok velem!

 A gazdag programhoz - melyben hagyományos és modern táncbemutatók, gasztronómia, batik workshop, filmvetítés, sőt gamelán zenei koncert is lesz - jómagam a festményeimel járulok hozzá. A személyes tárlatvezetés mellett egy beszélgetés keretében beszámolok indonéz utazásaimról, az ott átélt élményeimről és a batiktechnika titkairól is. Várok mindenkit február 20-án szombat délután a 12. kerületi Virányosi Művelődési Házba (Bp. Szarvas Gábor u. 8c.), az esemény részletes menetét ITT találjátok!

 A találkozásig tartsuk a kapcsolatot itt, a blogon és a facebook oldalon. Köszönöm, ha megosztjátok a hírt barátaitokkal! A legközelebbi, áprilisi batik workshopra várom a jelentkezőket!