A kert védett enklávé

"A KERT védett enklávé, fallal vagy kerítéssel, illetve sövénnyel körülvett, zárt terület. Szentély, amelyben az idegen világ emberi világgá szelídült... " (Hankiss Elemér)
Most, hogy a nyári hőség után megérkeztek a szomjoltó esős idők, kertünk valósággal fellélegzett, a legszebb arcát mutatja, így duplán igaz rá a fenti idézet. Bár én minden évszakban találok benne szépséget - még télen is, amikor az örökzöldek dacolnak a kemény faggyal - de ilyenkor, ősszel különösen jótékony az a megnyugtató miliő, amit a napi szaladgálás-ügyintézés-munka után hazatérve, itt a növények birodalmában érzek.

 

Gyakran már az is elég, ha a kiültetésre várakozó, cserépbe tett virágaimat meglátom, vagy kiülök a fedett teraszra, mely a nappali meghosszabításaként szolgál és átmenetet képez a kinti és a benti világ - vagyis a ház és a sok munkával megtervezett és gondozott "édenkertünk" - között.

 

Innen, a teraszról indul a telek nagy szintkülönbségét áthidaló lépcsőrendszer, melyet az egykori betonlépcső helyett vasúti talpfákból és bazalt-kockakövekből álmodott meg elképzelésünk alapján a kerttervező, Udvardy András kertészmérnök. (Szívből ajánlom őt és csapatát mindenkinek, aki egyedi kertet akar!) A lefelé kanyargó lépcsősort terméskővel és keményfa pallókkal burkolt "pihenő szigetek" tarkítják, ahol a kényelmes nádbútorokon mód van a magányos ücsörgésre és szunyókálásra, vagy a kör alakú asztalnál a társasági életre, a vendéglátásra. 

Az idő múlásával a kertbe telepített növénycsoportok csodásan összeértek, függetlenül az eltérő származási helyüktől: páfrányok, borókák, japán juhar, magnólia-és tulipánfa, rododendron, ráncos levelű bangita és japán cseresznye, nyári orgona és bambusz finoman egymásba folytak és terjeszkednek. Sőt, még a sokat szidott tőzegbeton is szépen mohosodó "múzeális" kőpárkánnyá alakult. 

Mint az életben mindenhez, úgy a kerthez is gondoskodó figyelem és idő szükségeltetik, mely odafigyelésre és türelemre nevel minket, benne élő felnőtteket és gyerekeket is... 

Ha kíváncsiak vagytok arra, miként köszönnek vissza batikképeimen a legkedvesebb növényeim és az utazásaink során látott természeti csodák, akkor kövessétek nyomon a blog posztjait és a galéria  facebook-oldalát, vagy találkozzunk Szentendrén, a galériámban!

 

 

 

Kár, hogy elmúlt a nyár...

Bár a hirtelen jött őszi napokba tegnap óta visszalopakodott a napsütés, a nyárnak menthetetlenül vége. De jó hír, hogy lesz mire emlékezni a hideg hónapokban, hisz annyi élmény ért minket. Mielőtt elraktároznám a sok átélt emléket, most megosztom veletek a legemlékezetesebb kalandjainkat.

Júniusban négy kiscicánk született, így a nyár legnagyobb sztárjai ők voltak nálunk. A gyerekekkel együtt éltük át születésüket és féltő gonddal vigyáztunk rájuk és mamájukra.

 Júniusban Bergamoban a Print Fesztiválon vettem részt kiállítóként a MOA szervezésében. Erről a művészeti kezdeményezésről és a külföldi tárlatokról rövidesen hallani fogtok tőlem.

Júliusban  Balatonkenesén töltöttünk közösen egy hetet a rokonainkkal. Vitorláztunk, fürödtünk, kirándultunk, azaz élveztük a magyar tenger megúnhatatlan szépségét és adottságait.

Július közepén saját otthonunkban batik tábort tartottam gyerekek részére, erről már olvashattatok egy képes beszámolót a blogon, emlékeztető itt. A tábor egy tarka kiállítással zárult és a csodaszép gyerekmunkák engem is feltöltöttek!

A tábor után jobbnál jobb belföldi utazásokat tettünk családommal. Férjemmel valljuk, hogy a sok külföldi kalandozás mellett rendkívül fontos, hogy a saját országunk majd minden zúgát megismertessük gyermekeinkkel.

Először Szentgáloskéren látogattuk meg a nagymamát, majd Kisorosziba mentünk a Szigetcsúcshoz fürdeni! Ha arrafelé jártok, legközelebb ki ne hagyjátok, mert gyönyörű az érintetlen természet ott...

Hazatérve saját városkánkba a Szentendrei Nyári Fesztivál keretén belül jobbnál jobb színdarabokat néztünk - A dohány utcai seriff, Aranytó c. művek - és etnozenei koncerten voltunk, ahol a Parno Graszt játszott. Ismeritek lendületes zenéjüket?

Az augusztusi kánikulában az Ördögkatlan fesztiválon tomboltunk a Wombo, a Budapest Bár és a Quimby koncertjein, majd Villányban élveztük a helyi nedűket.

Az idei nyár legnagyobb és egyben felemelő utazása erdélyi tájakra vezetett, egészen az ezer éves határig mentünk!

Zetelaka, Csíkcsomorta után csónakáztunk a szépséges Gyilkos-tónál, bejártuk Hargita lankáit, pancsoltunk Szovátán, barangoltunk a Békás-szorosban, megmásztuk a Csíki-hegyeket. De azt a macit élveztük legjobban, amit egyik este egy vadásszal láttunk a medveles alkalmával.

Most, hogy visszatértünk az őszi kerékvágásba, sokat emlegetjük az átélt élményeket, amik bizonyára beépülnek az én alkotómunkámba is... vagyis előbb-utóbb képekké formálódnak bennem. Remélem jól telt a nyár Nektek is, köszönöm, ha megosztjátok ezt a beszámolót, vagy netán kedvet kaptok hasonló utazásokhoz!

Jelentés a műhelyből

Az alkotónak kell egy HELY....ami szerencsés esetben maga a mű-HELY, ahol kreativitása kiteljesül és ahol a zavartalan magány inspiráló nyugalommá alakul. Majd ebben az ihletett csendben, kedvenc tárgyai, eszközei, színei társaságában elkezdi megszállni a művészt a gondolat...mely órák, napok, vagy akár hosszú hetek múlva mű-ALKOTÁS formájában hagyja el ezt a kreatív fészket...
Így vagyok én is a saját műhelyemmel, mely korábban családi házunk egyik dolgozószobája volt, aminek az előszobából nyílt az ajtaja.

                          

Az átalakítás során azt szerettem volna, hogy ne az épületből  csatlakozzon, hanem ki kelljen mennem a házból és kinntről belépni a műhelybe! Pszichésen segít, hogy térben és gondolatban is elhagyom a családanya szerepet és ilyenkor csakis festőnő vagyok!  Akit beengedek a házunkba azok többségét beengedem a műhelyembe is, azt azonban nem szeretem ha valaki úgy megy be hogy nem vagyok ott. Kivéve a kutya és a cicák, akik szabadon jöhetnek ki-be.

Talán egyetlen hátránya, hogy Észak-Nyugati tájolású és lehetne több fény, de ez sem gond! Ha jó az idő kimegyek festeni az előkertbe és ott is szárítom a batikokat. Hogy mikor festek, abban nincs rendszer, mert ha elkezdek egy képet akkor szinte minden nap visszatérek a műhelybe, a folyamat végéig. De vannak idők, amikor a külvilág élményeivel töltődöm, hogy újult erővel kezdhessek az alkotó munkához. 

A műhely nekem, csend, nyugalom, béke, egyedüllét!! Munka közben relaxálok és valósággal feltöltődöm! Nagyon szeretek a műhelyben lenni, szeretem a hangulatát, a sok-sok személyes tárgyat, emléket, amiket elhelyeztem itt.. Nagyszülői hagyaték- képkeretek, képeslapok egy kedvelt művészről (Frida Kahlóról), utazásaimról hazacipelt kosarak, ajándékba kapott írókák, ecsetek...

No és természetesen a különböző üvegcsékben várakozó festékek, festékporok, melyek pazar árnyalatai már önmagukban is megmozgatják fantáziámat... 

Az eklektikus bútorok az egzotikus Aurából és Goa lakberendezésből jöttek, származási helyük a távoli Bali, Indonézia, India. Talán azért is különleges a kisugárzásuk számomra, mert jártunk e vidékeken. Vannak hazai antikvitásból vásárolt darabok is, pl. a kanapé aminek a huzatát KA-ból vettem 10 éve és golgotavirágok burjánzanak rajta, melyek megihlettek. Így azóta már festettem is golgotavirágokat (dél-amerika) és kaptam is egyet férjemtől, Zsigától.

A virágai csak egy napig nyílnak de gyönyörűek!! Kívánom, hogy nézzetek körül saját házatok táján és akár egy szoba sarkában is, de alakítsatok ki pihenésre, alkotásra alkalmas HELYet...egy szép virág, vagy egy jól elhelyezett batikkép is elég lehet hozzá...