Kár, hogy elmúlt a nyár...

Bár a hirtelen jött őszi napokba tegnap óta visszalopakodott a napsütés, a nyárnak menthetetlenül vége. De jó hír, hogy lesz mire emlékezni a hideg hónapokban, hisz annyi élmény ért minket. Mielőtt elraktároznám a sok átélt emléket, most megosztom veletek a legemlékezetesebb kalandjainkat.

Júniusban négy kiscicánk született, így a nyár legnagyobb sztárjai ők voltak nálunk. A gyerekekkel együtt éltük át születésüket és féltő gonddal vigyáztunk rájuk és mamájukra.

 Júniusban Bergamoban a Print Fesztiválon vettem részt kiállítóként a MOA szervezésében. Erről a művészeti kezdeményezésről és a külföldi tárlatokról rövidesen hallani fogtok tőlem.

Júliusban  Balatonkenesén töltöttünk közösen egy hetet a rokonainkkal. Vitorláztunk, fürödtünk, kirándultunk, azaz élveztük a magyar tenger megúnhatatlan szépségét és adottságait.

Július közepén saját otthonunkban batik tábort tartottam gyerekek részére, erről már olvashattatok egy képes beszámolót a blogon, emlékeztető itt. A tábor egy tarka kiállítással zárult és a csodaszép gyerekmunkák engem is feltöltöttek!

A tábor után jobbnál jobb belföldi utazásokat tettünk családommal. Férjemmel valljuk, hogy a sok külföldi kalandozás mellett rendkívül fontos, hogy a saját országunk majd minden zúgát megismertessük gyermekeinkkel.

Először Szentgáloskéren látogattuk meg a nagymamát, majd Kisorosziba mentünk a Szigetcsúcshoz fürdeni! Ha arrafelé jártok, legközelebb ki ne hagyjátok, mert gyönyörű az érintetlen természet ott...

Hazatérve saját városkánkba a Szentendrei Nyári Fesztivál keretén belül jobbnál jobb színdarabokat néztünk - A dohány utcai seriff, Aranytó c. művek - és etnozenei koncerten voltunk, ahol a Parno Graszt játszott. Ismeritek lendületes zenéjüket?

Az augusztusi kánikulában az Ördögkatlan fesztiválon tomboltunk a Wombo, a Budapest Bár és a Quimby koncertjein, majd Villányban élveztük a helyi nedűket.

Az idei nyár legnagyobb és egyben felemelő utazása erdélyi tájakra vezetett, egészen az ezer éves határig mentünk!

Zetelaka, Csíkcsomorta után csónakáztunk a szépséges Gyilkos-tónál, bejártuk Hargita lankáit, pancsoltunk Szovátán, barangoltunk a Békás-szorosban, megmásztuk a Csíki-hegyeket. De azt a macit élveztük legjobban, amit egyik este egy vadásszal láttunk a medveles alkalmával.

Most, hogy visszatértünk az őszi kerékvágásba, sokat emlegetjük az átélt élményeket, amik bizonyára beépülnek az én alkotómunkámba is... vagyis előbb-utóbb képekké formálódnak bennem. Remélem jól telt a nyár Nektek is, köszönöm, ha megosztjátok ezt a beszámolót, vagy netán kedvet kaptok hasonló utazásokhoz!