Indonéz batik-technika: most megtanítom Neked !

Már legelső elkészült munkáimnál voltak olyan kiállítás látogatók, akiket nem pusztán a képek esztétikája és témája, de a tradícionális indonéz batik, mint kézműves technika is érdekelt. Majd akik az indonéz napok alkalmával tartott workshopomra jöttek, ki is próbálhatták e nem túl egyszerű és nagy odafigyelést igénylő munkafolyamatot. 

 Az elkészült batikképek nem csak a felnőtteknek, de a legkisebbeknek is olyan nagy örömet jelentettek, hogy szinte mindenki jelentkezett a következő alkalomra is. Nyári batiktáborom alkalmával is számos visszatérő gyerkőc jár hozzám, s köztük már kész kis művészek is akadnak. Ám ők is egy első "tollvonással" kezdték..

Ahogy most, decemberi ajándék készítő batik workshopom alkalmával Te is kipróbálhatod kézügyességedet! A reggel 9-től délután 16 óráig tartó foglalkozáson végig vesszük a tradícionális batikolás lépéseit, hogy elkészüljön saját festményed, vagy batikkal díszített vászontáskád.

Most lássuk a folyamatot, amivel Te is találkozol majd, ha december 7-én eljössz a műhelyembe:

Fehér vászon anyagra felrajzoljuk ceruzával a tervet, melyen amit fehéren szeretnénk láttatni, azt leviaszoljuk, majd a legvilágosabb színeket elkezdjük felfesteni...

Következik a viaszolás (amit viasszal lefedek az olyan színű marad), az eggyel sötétebb árnyalatú festés, majd viaszolás újból...

A festés - viaszolás folyamatát még egyszer megismételjük, majd a kontúrok festése következik.

Végül újságpapír között kivasaljuk a képet, így kiszedjük az anyagból a viaszt.

A kész kép elkészült és stílusos keretet kapott... 

Ha kedved van velem alkotni, jeletkezz a workshopra, mely eszköz-használattal és anyagköltséggel 15.e.Ft-ba kerül. Ha lemaradtál a mostani alkalomról, tavasszal megismételjük a workshopot!
 Köszönöm, ha a posztot megosztod és csatlakozol a galéria közösségéhez.

Viaszba öntött csodák

Ahogy már a kertemről szóló bejegyzésben is kiderül, imádom ha a természet karnyújtásnyira van tőlem és bármikor felüdülést találhatok kedves növényeim között. Kertünk kialakítását is tudatos tervezés előzte meg, hiszen sokféle növény származik azokról az egzotikus vidékekről, ahol utazásaink zajlottak. 

 Amikor egy távoli országba érkezünk, mindenképpen időt szakítunk a helyi természeti kincsek, a táj, a növény- és állatvilág megismerésére, mert szerintünk teljes képet csak így kaphat az ember az adott vidékről. Így az is természetes, hogy batikképeimen rendszerint visszaköszönnek ezek az élmények. Van úgy, hogy már ott, a helyszínen elkezdek egy festmény, bár jellemzőbb, hogy hazatérve, az emlékeimből merítve egyszer csak "kibomlik belőlem"a vászonra kívánkozó szín és forma. Ilyenkor újra átélem az élményt és remélem, hogy képeim által nektek is átadhatom azt... 

Mexikói utazásunk során jutottunk el a cenote-nek hívott csodálatos barlangokba, melyeket a mészkőben utat vájó víz alakított ki évezredek alatt, majd a növények vették birtokukba a mélyedést. A Yucatán-félszigeten 7000 és 8000 közé tehető a cenoték száma, keletkezésük egészen a jégkorszakig nyúlik vissza, de azóta is folyamatosan születnek újabbak, a víz, a mészkó és a levegő építő-romboló munkája által.

 Egészen különleges élmény létrán vagy kötélen leereszkedni és úszkálni a kristálytiszta vízükben, miközben léggyökerek, liánok sőt színes halak veszik körül az embert és odafentről besüt a nap ebbe a mély, természetes katlanba. Ezt a látvány örökítettem meg egyik képemen, melyet most a galériámban is láthattok.

Ugyancsak a Mexikóban átélt kalandjaink ihlették a mangrove fákról született, szintén a galériámban látható festményt. Melynek aranyló barna fényét a méhviasz csillogása adja, amit dús ornamentikájú arany kerettel hangsúlyoztam, hisz a jól kiválasztott keret erősíti a hatást.

 A Sian ka'an rezervátumban, a patak vízében úszva kerültünk kézzel fogható közelségbe ezekhez a misztikus fákhoz, melyek a földfelszín feletti léggyökér-labirintusaik segítségével képesek a lassú helyváltoztatásra. Egyes fajtáikból vörös festéket is nyernek, melyet aztán ruhafestésre is használnak. Ezt a meseszerű képződményt - amikor az ember fejében megfordul, hogy a mangróvék több, mint növények - a kép lilás-bíbor háttérszínével fejeztem ki. 

A poszt hamarosan jelentkező második fejezetében batikjaim segítségével tovább utazunk Balira és Sri Lankára.... Ha nem akartok lemaradni a posztokról, csatlakozzatok a galéria facebook oldalához és a tetszik gombnál jelöljétek be az "értesítést kérek" funkciót. Várok mindenkit a galériámba is, ahol élőben találkozhatsz képeimmel és kiválaszthatod a neked tetsző, otthonodba illőket.

Kell-e neked keret?

Legyen-e a képeimen keret, vagy maradjon a rámára feszített vászon, hogy a képzelőerőnk segítségével az ábra szabadon túlnyújtózkodhasson a nem létező határon? És ha inkább a keret, akkor az milyen színű, formájú, mintázatú legyen? Bezárja-e, vagy inkább felszabadítja-e a festményt? Kissé tompítja-e a látványt, vagy épp hozzáad a kép hangulatához?

Ilyen dilemmák foglalkoztatnak engem, amikor végre elkészül egy munkám, majd a műhelyemből kiállításokra, lakásokba, vagy a galériámba kerül. A döntést nehezíti (vagy talán megkönnyíti) a szép keretekhez fűződő szenvedélyem, mely alkotókedvtől függetlenül gyakran rám tör... ilyenkor kereteket vásárolok úton útfélen, holott még fogalmam sincs a konkrét felhasználásukról. Gyengéim az antik, nagy időket megélt míves keretek, de az egzotikus tömörfa - pl. teak, mahagóni - daraboknak sem tudok ellenállni, hisz ezek olyan természetesen illenek batikképeim köré. Vettem már keretet bolhapiacon, a Falk Miksa utcai Nagyházi galériában, vagy az út széli zsibi-antikosnál, Leányfalu felé...

Tapasztalatom szerint a keretet mindig maga a műalkotás mondanivalója határozza meg leginkább. Így bár mindig a keretezésre váró képpel érkezem a keretezők műhelyébe, ami ott megtetszik, azt próbálgatom a képhez. A keretfajták kiválasztásában, az új termékek megismerésében is szívesen elfogadom a szakemberek segítségét. Ajánlom a fóti Bíró Andrea üvegművész, vagy a pomázi Tárlat képkeret üzletét, akiknél gyakran megfordulok. De a szentendrei NS-keret hangulatos boltjában is szívesen elmerülök a csodás szín-és anyagválasztékban. Györgyi és Sándor blogját és a róluk szóló friss cikket is ajánlom elolvasásra.

Mivel kíváncsi vagyok közönségem véleményére is, mutatok néhány példát a képeimből, hogy könnyebben dönthessetek Ti is a "keret-körkérdésről"...
A "Maja harcos" c. festményemet egy kedves vásárlóm keret nélkül vette meg(vagyis vakkerettel).  Neki nem volt hiányérzete a keret hiányától..

Indonéz wayang bábokról mintázott nagyméretű képemet is láthattátok már "meztelenül"és ezzel a dúsan aranyozott domináns kerettel, ahogy egy lakásban talált otthonra:

"Európa" című festményemhez - melyen aranyesőt és sárgarigókat láthattok - természetesen egy szolíd, matt arany keretet választottam, de az egzotikus természet ihlette képeimhez szívesen társítok gazdag ornamentikájú keretet. Hamarosan - egy külön posztban - megmutatom ezeket a munkáimat.

"Szent mértékegység"c. azték témájú batikomhoz egy izgalmasan barázdált, színben illeszkedő vékony keret került, mely hagyja érvényesülni a mozgalmas formavilágú és erős tónusú látványt. Melyben az azték népművészet figurái - eső isten(Chak) tollas kígyó (Quezalcoatl)  - bukkannak fel, ahogy azokat a piramisaik köveibe vésbe is megfigyeltem.

 

 Neked milyen keretek tetszenek? Ha eljössz a galériámba és megnézed munkáimat, láthatsz példát többféle változatra. Hamarosan batik workshopot is tartok, a híreket figyeld a galéria facebook oldalán!

A fiú, a kakas, a madonna és én...bevesszük a fények városát!

Ha a cím nem lenne érthető, máris megmagyarázom...:) Az utóbbi hetekben több hírből, forrásból hallottatok párizsi utazásomról, a Louvre-beli tárlatról, ahol munkáimmal részt veszek. De eddig nem szóltam magukról a képekről, amik velem tartanak a 2o15. évi októberi Salon Art Shoppingra, s melyeknek precíz csomagolását, biztonságos szállítását férjem, Zsigmond segítségével oldottam meg.

 A tavalyi párizsi tárlathoz képest idén jóval nagyobb, 98x13o cm-es műveket választottam munkáim közül, így a légi csomagküldés okozott némi fejtörést számunkra.Végül egy egyedi fadobozt csináltattunk, hogy a vékony kerettel ellátott, rámára feszített batikképek sérülés mentesen megússzák a repülést annak a gépnek a csomagterében, amelyen mi is utazunk.
Tehát pár szó a két képről, melyek első, 2oo8-as Indonéz utazásom után készültek a frissen átélt Bali szigeti élményeim alapján. Emlékszem, hogy az akkor megépült házi műhelyemben készített első darabok voltak e batikképek.
A "Kakasos fiú" című festményem témája egy valóságos indonéz kakasviadal élménye, ill. egyik szereplője.

Az esemény rendszeres szórakozásnak számít a szigetvilágban, ahol jobbára fiúk és férfiak vannak jelen fogadási célból, vagy szurkoló nézőközönségként. A nyugati túristáknak morbid, de az ott élő lakosoknak természetes, gyakran átélt hangulat ez a véres viadal, melyet szinte lehetetlen visszaadni... Így én a meleg földszínekkel és a figura töredezett, stilizált ábrázolásával próbáltam ábrázolni a képen azt a naturalitást, ami az élet és halál hétköznapi jelenlétéről szól.

forrás

Az "Indonéz madonna" című képem hasonlóan nagy méretű. Modellje egy bennszülött asszony, aki egyszerre cipeli kisgyermekét és piacon vett gyümölcseit. Színes batikolt kendő borítja bambusz kalapját és az árút is hasonló textíliában hordja. A nehéz feladat ellenére a nő mégis kecses és tekintete inkább szelíd, mintsem lázadó... Az élénk mályva színű háttér is kiemeli nőies lágyságát. Bárhol is járok a világban, oly ismerősek ezek a terhek, ez a női sors...

 

Hamarosan elmesélem Nektek, hogy tetszett a párizsi közönségnek e két kép és hogy nekem milyen benyomásaim voltak a Salon Art Shoppingról. Ha tetszett a poszt, kövesd a galéria facebookos oldalát és ajánld barátaidnak is.

 

  
   

Csodák útján Indonéziában

Izgalmas programra invitállak Titeket, mely esemény tartalma és hangulata igazán közel áll szívemhez és művészetemhez. Egy egész napos multikultúrális programról van szó, melynek díszvendége és témája Indonézia, ami most megnézhető, meghallgatható, sőt megkóstolható minden hazai érdeklődő számára.

Találkozzunk október 17-én szombaton, az Óbudai Kultúrális Központban - leánykori nevén a csillaghegyi művházban - a "Népek napja - Indonézia" című rendezvényen, ahol velem és batikfestményeimmel is találkozhattok. Mesélek majd saját indonéz élményeimről:  a családi utazásokról és a tradícionális indonéz batikolás titkairól, melyekkel ott találkoztam és hatnak rám máig.

A kiállításra 10-12 batikképet viszek és akit érdekel, szívesen mesélek elkészülésük körülményeiről, jelentésükről. A délután folyamán batik-tanulásra is van mód egy workshop keretében, mialatt egzotikus ízekből és fűszerekből is ízelítőt kapunk. Lesz még gamelán zenei koncert, meditációs gyakorlat, vetítéssel egybekötött úti beszámoló és kézműves vásár is. Majd kicsiknek és nagyoknak egy csodás indonéz mese - az "Esőkirály és a szépséges Jázminvirág" - is szól, az indonéz árny-bábjáték műfajában. Ezek a karcsú, díszes wayang bábok engem is megihlettek:

 A teljes programot ITT találjátok, remélem mindenki talál magának való élményt a nap folyamán.
Nekem nem ez az első alkalom, hogy egy hazai Indonéz napon, mint kiállító és oktató szerepelek, így talán elfogult vagyok az élmények kapcsán...

De mindenképpen nagyszerű dolognak tartom, hogy egy karnyújtásnyira tőlünk belekóstolhatunk a világ másik felén élő emberek kultúrájába, étkeibe, zenéjébe, hétköznapjaiba. Többek között ezekről a tapasztalataimról és szakmai múltamról is találtok infókat a minap megjelent Artnews cikkben és itt, a blogon. Köszönöm, ha megosztjátok a program hírét és ellátogattok a helyszínre!

Párizs újra vár!

Talán nem is kell magyarázni, hogy a hazai elismerésen túl egy művész életében mekkora jelentősége van egy olyan nemzetközi résztvevőkkel teli, exkluzív megmérettetésnek, mint egy párizsi művészeti seregszemle. Ahol idén, október 23-án a világ szinte minden szegletéből közel 6oo művész vonul fel a Louvre üvegpiramisa alatt, hogy szakmai-baráti kapcsolatokat építve műveiket a nagyközönség, a galériák és a műgyűjtők elé tárják.

 Immár másodszor veszek részt ebben a varázslatos hangulatú, sodró lendületű "Art Shopping" vásárban, melyen először 2o14-ben a „Museum of the Americas” (MOA) nevű művészeti szerveződés nyújtott számomra lehetőséget a megmutatkozásra itt és több kiállításán is, melyeket évente rendez amerikai, európai és ázsiai helyszíneken. 

Úgy gondolom, az tetszett meg a munkáimban a MOA alapítójának Dr. Raul M. Oyuela  argentin képzőművésznek,  (valamint Ferencz J. Réka festőművésznek, a szervezet magyarországi képviselőjének ) hogy egyedüli magyarként képviselem egy távoli kultúra, az Indonéz tradicionális batiktechnika művészetét. A következő képek a tavalyi eseményről készültek,  Raul Úr társaságában és három hazai művésszel képviseltük hazánkat.

 Talán ugyanezért választott tagjai közé az „Association for the Promotion of the Arts in Italy” (APAI) nevű szervezet is, aki az idei Louvre-beli vásárra delegálja az általa kiválasztott nemzetközi művészgárdát, köztük engem is! Részemről már lázasan zajlik a készülődés: válogatom munkáimat, melyekről a keretet levéve elő kell készítenem a repülőn történő szállításra, a biztonságos becsomagolásra. Hamarosan megmutatom azt is, mely munkákat viszek magammal és hogy zajlik a szállítás....

Tehát aki közületek van olyan kalandvágyó, hogy október 23-25-én épp a francia fővárosban jár, azt szeretettel várom egy baráti koccintásra a Louvre Carusselben, a 2o15-ös Art Shopping művészeti eseményen! 

A következő posztomban beavatlak titeket a keretezés művészetébe, mely gyakran domináns módon meghatározza munkáim hangulatát! Ha tetszik a tartalom, oszd meg barátaid között és gyere a galéria facebook oldalára!