"A természet ölelésében": új tárlat a galériámban!

Aki már ismeri művészetem és látta képeimet, tudja rólam, hogy munkáimat nagyban inspirálja a természet. Hálás vagyok a sorsnak, hogy az utóbbi években családommal hihetetlenül szép tájakat ismerhettem meg, melyek emlékei rendre visszaköszönnek batikképeimben.

 Galériám következő kiállításán, május 28-án ezeket a természet ihlette festményeimet láthatjátok, mégpedig egy izgalmas életúttal és egyedi látásmóddal rendelkező szobrászművész-ékszertervező társaságában, akivel hetek óta készülünk közös tárlatunkra.

 Rozsnyai Béla erdélyi magyar képzőművész, aki 14 évet élt Dániában és Máltán, majd 2002 óta Budapesten alkot. 1980 óta láthatók ékszer-és szoborkiállításai szerte a világban: Marosvásárhelytől NewYorkig, Bécstől Londonig, Kanadán át Máltáig és több Skandináv országban. Ékszerei és rendhagyó szobrai számos nemzetközi design-biennálé első helyezését nyerték el: Máltán, Kanadában, Japánban, Amerikában.

Műveiről és inspirációjáról ő maga így vall:
"Szobraim és ékszereim készítésénél gyakran alkalmazom a viaszveszejtéses öntési eljárást, acél alkotásaim hegesztéssel készülnek. Minden művem kizárólag egyetlen példányban készül, legyen az szobor vagy ékszer. Ékszereim néha részét képezik a szobroknak, vagy ők maguk is viselhető szobrocskák. Ennél a műfajnál számomra fontos a viselhetőség, a funkció, hiszen ez alkalommal a talapzat maga az emberi test. Alkotásaim anyaga acél, ezüst, bronz, kő, különböző féldrágakövek, trópusi fák. Szeretek kísérletezni anyagokkal, felületekkel. A mozgás, dinamika visszatérő elem alkotásaimban. Időtlenségre törekszem és összhangra a természettel. Nem másolom a természetet, de ragaszkodom a vele való rokonsághoz." 
Több közös pont is van az alkotásainkban: viaszt használunk , minden mű kizárólag egyetlen példányban készül, nem másoljuk  a természetet de ragaszkodunk a vele való rokonsághoz!!!

Számomra tehát nagy öröm, hogy legújabb kiállításomat közösen rendezhetem Rozsnyai Bélával, akit most a szentendrei közönség is megismerhet. Szeretettel várok mindenkit  galériámban, május 28-án, 17órakor a zenés megnyitóra, amire mi már nagyon készülünk.
A fotók Béla pesti műhely-lakásában készültek, legutóbbi megbeszélésünk alkalmával, amikor magam is elcsábultam csodás ékszeri között...

 Köszönöm, ha a posztot és a kiállítás meghívóját tovább adjátok, valamint csatlakoztok a galéria közösségéhez!

Amikor az apa mesél...

Blogposztjaimban - legyen az kiállítási, utazási, galériabeli beszámolók - rendre feltűnik férjem, Zsiga, aki hűséges és megbízható társként mindig ott van mellettem. Hol családfenntartóként és precíz mérnökként, hol utazási szakértőként és művészetemet támogató kreatív emberként bukkan fel családi "projektjeinkben", akár egy kifogyhatatlan energiájú, friss vízű búvópatak. Munkájával lehetővé teszi, ötleteivel gazdagítja utazásainkat, valamint itthoni és külföldi kiállításaimat, melyekre mindig elkísér.

De azt csak legjobb barátaink tudják róla, hogy már legelső utazásunk óta dokumentálja kalandjainkat, mégpedig nem szokványos módon! A két kisgyerek és a velük utazó két felnőtt - azaz a mi családunk - Zsiga jóvoltából egy csodás mesefolyamban éli át a gyakran teljesen meseszerű világjárást.

A lejegyzett élményeket kedves illusztrációk kísérik, melyekben a szereplőkre ismerhetünk és melyek szintén Zsiga kezemunkái. Az évek óta gyűlő kézirat lapjai mára egy egész kötetet kitesznek, s ennek kiadása férjem legfőbb vágya lett... A megfelelő kiadóra várva nem bírtuk ki, hogy próbát ne tegyünk és kezükbe ne vegyük ezt az álmot... így született meg pár példányban, magán kiadásunkban a "Lobonc" című mesekönyv, melyből részleteket hallhattok a május elsejei Családi napon, a Szentendrei Skanzenban. 

Várunk titeket családostul a Gyöngyösi Iparos Házban, ahol batikbemutató, gyermekfoglalkozás és kötetlen beszélgetés is lesz a mesedélután alatt! Kedvcsinálónak álljon itt a könyv fülszövege, melyben mind a négyen szerepelünk, egzotikus csengésű fantázianéven. Kitaláljátok kinek-milyen nevet adott a meseíró?

"Lobonc az óriás útra kel, bele a világba, hirtelen haragjába’. No, nem jószántából, sokkal inkább orvosi utasításra. Nem tud sírni, s ha ez így marad, a történet végét fejfája jelöli majd. Bejárja hát földet s eget, hiába. Mígnem egy hajóskapitány tanácsára letér a kitaposott ösvényről s eltéved. Nagyon. A legbánatosabb várost, abban a világszomorú hagymakirálylányt – Noát – megtalálja. A tanítás elakad, van fontosabb: az egereket kell menteni, így Illaberekbe indul négy vándor – Noa, Lobonc, Nálim és Hoja. Vajon túljutnak-e a Nejlondombokon és az Üveghegyen? Az óriás megtanul-e sírni, s az egereknek lesz-e mit inni?Nem tudom. Segíts kideríteni."
 
Ha tetszett a poszt, köszönöm, ha tovább adod, hogy gyarapodjon a batikgaléria közössége!

Virágok a selyemréten

A tradícionális indonéz batikfestés mellett néha kifejezetten szeretek más "mezőkre" kirándulni, különböző, rokon technikákat kipróbálni. Ilyen a selyemfestés is, melyet évtizedekkel ezelőtt, szintén mestertől tanultam meg és azóta, ha megrendelőim kérik - vagy csak saját szórakozásra - fel-felfrissítem a tudásom.

A két technika nem csak látványra, de nehézségben is eltér egymástól, hisz a selyemfestésnél a forró viasz helyett guttával kerül a kontúr a kifeszített anyagra - mely hernyóselyem vagy műszállal kevert sifon is lehet - ezért jóval gyorsabb a munkavégzés, mint a napokig készülő batiknál. A batikolásnál nagyon kell ügyelni a viasz hőfokára és  arra is hogy milyen viaszt használunk, guttával jóval könyebb dolgozni mint chantinggal.  Majd a színek a kontúrok közé kerülnek, vagy akvarell-szerűen is szétterülhetnek és egymásba is mosódhatnak, s így természetközelibb lesz a hatás.
Festettem már magam és lányom részére selyemsálat, mely kedvenc kiegészítőnk azóta is.

De alkalmi viseletként, inghez illeszkedő férfi nyakkendőt is terveztem-kiviteleztem férjem számára.

 Egy különleges barátnői felkérésre esküvői ruha anyagára is készült selyemfestésem, majd a kész anyagból varrták meg a ruhát, ügyes kezek. Ehhez a tavaszi, vintage hangulatú esküvőhőz kifejezetten illett a fűszálakból, levelekből és virágmotívumokból álló kompozíció, melyet egy hozott festményről adaptáltam a textilre és amely szépen harmonizált a csokorral, az ékszerekkel, a dekorációval, a meghívókkal, sőt az iparművész menyasszony habitusával is.

Sőt!! Az esküvői meghívónkat is én magam festettem 100 db-ot és mindegyik más és más volt !!! El is határoztam, hogy felkérésre szívesen készítek hasonló ruhákat, amennyiben megkerestek hasonló kívánsággal. Tehát "vintage" stílusú esküvőhöz el tudom készíteni a menyasszonyi ruhát, a vőlegény nyakkendőjét vagy díszzsebkendőjét és még az esküvői meghívókat is!!!!
De addig is várlak titeket az áprilisi workshopon, ahol az indonéz batiktechnikát sajátítjuk el. Majd májusban két alkalmon is találkozhatunk itt, Szentendrén! Figyeljétek a blogot és a galéria face-oldalát, hogy értesüljetek a hírekről!Köszönöm, hogy a posztod tovább adjátok!

Inspiráló vakáció

Az elmúlt hetekben inspiráló családi utazásban volt részünk, mely már nagyon ráfért a famíliámra. Munkahelyi gondok, sűrű határidők, iskolai felvételik, izgalmas kiállítások sorakoztak mögöttünk az utóbbi évben, amit most megpróbáltunk kipihenni kamasz gyerekeinkkel, (akikkel ki tudja még meddig lesz módunk a közös utazásokhoz)... Így némi tervezgetés, útirány- és szállásfoglalás után február utolsó napjaiban, a virányosi Indonéz napi kiállításom másnapján felszedtük a horgonyt és meg sem álltunk Thaiföldig.

 

Első állomásunk Ko Samui volt, a Thai-öböl Samui-szigeteinek egyike. A szigetcsoport Szuratthani közelében fekszik, és mintegy 80 szigetből áll, amelyek közül a legnagyobb Ko Samui. Fő vonzerejét a kókuszpálmás homokos tengerpartjainak köszönheti, többek között ezért is igazi túrista-paradicsom! Mi is egy tengerparti kis magánházban laktunk, melyet a helyi airbnb rendszeren keresztül találtunk és így egy francia család életterébe csöppentünk be, kedves nemzetközi szomszédokkal körbevéve. Némi átállás után közös meditálások, jógaórák, labdázások, olvasás, közös kirándulások, piac látogatások és főzések tarkították napjainkat, miközben élveztük a tiszta meleg tengert és a 3o fokos páradús levegőt. A szigeten találkoztunk húsz éve itt élő magyar mérnök barátunkkal, Kékkővel,  aki komoly helyismerettel rendelkezik és pár éve megírta és kiadta a thai-magyar szótárt! Örültünk egymásnak!!

A napközbeni lazulás után párszor  a közeli városka fesztiválján élénkültünk fel, miközben helyi árusok és éttermek finomságait kóstoltuk végig. Kedvenceink a pirított tésztás-zöldséges Phad Thai , Chicken Satay, Tom Yam Goong(garnélás, chillis , zölzdséges leves), melyek elkészítését már mi magunk is profi módon elsajátítjuk. A kikapcsolódás mellett a sziget élővilága, a természet színei, a helyi lakosok kultúrája is megihletett minket, mely élmények várhatóan Zsiga újabb meséiben és az én batikképeimen élik tovább történetüket.... A következő poszt az utazásunk folytatásáról - Bangkokról és Ayutthayaról - szól majd, s ha követni szeretnéd, várlak a galéria facebook közösségében. Legközelebbi személyes találkozásunk pedig az április 7-i kiállításom lesz, melyre szeretettel várok mindenkit az Újlipótvárosi klub-galériában. Gyertek!

  

Tavaszi vásznaim

Itt a tavasz, a megújulás, az újrakezdés ideje, amikor megszabadulva a téli hónapokban ránk rakódott terhektől, fejben és lélekben a rendrakás időszaka is elkezdődik. Néhány éve minden tavasszal böjtölök néhány napig a testi -lelki tisztulás végett, miközben a kertet elkezdjük élesztgetni, kaspókba virágokat ültetünk, s a gyerekeket is bevonva a lakásban játékokat-ruhákat szanálunk közösen.

Megkönnyítvén a folyamatot, én rendszerint a lakás és a műhely szekrényeiben kezdem a rendrakást. Most a batikoláshoz évek óta gyűjtögetett vásznak kerültek sorra, így gyakorlatilag beköltöztem a nagy zöld szerkénybe…:)

Jólesik ilyenkor nosztalgiázni egy-egy régi darabon, hisz csaknem mindegyik vég anyag más-más úton került hozzám. Erdélyi néniktől vásárolt kézi szőttesek, barátnőktől ajándékba kapott kiszanált lepedők, Indonéziából hazacipelt vásznak kerülnek kezem közé a szekrény mélyéből, melyeket jóleső érzés átválogatni, kiszellőztetni.

   

Ugyanakkor velük együtt régen várakozó tervek jönnek szembe velem! A friss illatú textilek láttán beindul a fantáziám: de jól mutatnának rajtuk a színek-árnyalatok-minták, a fejemben már vázlat-szinten dédelgetett új batikfestmények! Az évek során kipróbáltam már többféle anyagot: christina, batiszt, selyem, lenvászon, lepedővászon, mindegyiken másképp fut a viasz és másképp issza be a festékeket. 

A "színtartási" és „viasztűrési” szempontból szerintem legjobban kezelhetőek a  természetes anyagok , lepedővásznak, de lehet papírra és fára is batikolni. Izgalmas dolog, amikor anyagában mintás textilre dolgozom és a minták a kész batikképen is előtűnnek, hozzáadnak a festmény textúrájához...nézzétek a nyers vásznat és a belőle készült képeket :

Most, a tavaszi megújulással megélénkül a galéria élete, több esemény is lesz egymás után, így művészeti szempontból is frissülés vár rám. A programok közeledtével pontos meghívót küldök nektek, de dióhéjban álljanak itt a következő hónapok fontos eseményei:

-április 7.-én önálló kállításom nyílik az újlipótvárosi galériában,

-április 23-án újra indonéz batik workshop, azoknak, akik eddig nem fértek be, vagy épp újra kedvet kaptak a közös alkotáshoz!

-május  1-én a szentendrei skanzenban az „alkotó családok pályázat” keretén belül batikbemutató, mesefelolvasás és kiállítás lesz batikokból, illusztrációkból egész nap! Férjemmel, Zsigával 9-17 óráig a helyszínen várunk titeket!

-május 28-án új kállításmegnyitó a saját galériámban, RozsnyayBéla szobrász-ötvösművésszel.

Kövesd a galéria facebook oldalát és nem maradsz le semmiről. Addig pedig szépséges tavaszt, kellemes ücsörgést a kertekben, teraszokon mindenkinek!