Sunday, October 25, 2015

A fiú, a kakas, a madonna és én...bevesszük a fények városát!

Ha a cím nem lenne érthető, máris megmagyarázom...:) Az utóbbi hetekben több hírből, forrásból hallottatok párizsi utazásomról, a Louvre-beli tárlatról, ahol munkáimmal részt veszek. De eddig nem szóltam magukról a képekről, amik velem tartanak a 2o15. évi októberi Salon Art Shoppingra, s melyeknek precíz csomagolását, biztonságos szállítását férjem, Zsigmond segítségével oldottam meg.



 A tavalyi párizsi tárlathoz képest idén jóval nagyobb, 98x13o cm-es műveket választottam munkáim közül, így a légi csomagküldés okozott némi fejtörést számunkra.Végül egy egyedi fadobozt csináltattunk, hogy a vékony kerettel ellátott, rámára feszített batikképek sérülés mentesen megússzák a repülést annak a gépnek a csomagterében, amelyen mi is utazunk.
Tehát pár szó a két képről, melyek első, 2oo8-as Indonéz utazásom után készültek a frissen átélt Bali szigeti élményeim alapján. Emlékszem, hogy az akkor megépült házi műhelyemben készített első darabok voltak e batikképek.
A "Kakasos fiú" című festményem témája egy valóságos indonéz kakasviadal élménye, ill. egyik szereplője.

Az esemény rendszeres szórakozásnak számít a szigetvilágban, ahol jobbára fiúk és férfiak vannak jelen fogadási célból, vagy szurkoló nézőközönségként. A nyugati túristáknak morbid, de az ott élő lakosoknak természetes, gyakran átélt hangulat ez a véres viadal, melyet szinte lehetetlen visszaadni... Így én a meleg földszínekkel és a figura töredezett, stilizált ábrázolásával próbáltam ábrázolni a képen azt a naturalitást, ami az élet és halál hétköznapi jelenlétéről szól.


Az "Indonéz madonna" című képem hasonlóan nagy méretű. Modellje egy bennszülött asszony, aki egyszerre cipeli kisgyermekét és piacon vett gyümölcseit. Színes batikolt kendő borítja bambusz kalapját és az árút is hasonló textíliában hordja. A nehéz feladat ellenére a nő mégis kecses és tekintete inkább szelíd, mintsem lázadó... Az élénk mályva színű háttér is kiemeli nőies lágyságát. Bárhol is járok a világban, oly ismerősek ezek a terhek, ez a női sors...

Hamarosan elmesélem Nektek, hogy tetszett a párizsi közönségnek e két kép és hogy nekem milyen benyomásaim voltak a Salon Art Shoppingról. Ha tetszett a poszt, kövesd a galéria facebookos oldalát és ajánld barátaidnak is.

 
  
   

No comments:

Post a Comment