Wednesday, July 29, 2015

Navigare necesse est...!

"hajózni kell..." tartja a latin mondás - mely ugyan a Pompeius szigorú és ellentmondást nem tűrő intelme volt a viharban beijedt hajósainak - de nekem szelídebb és összetettebb értelmet jelent. A földrajzi és "belső" utazásaim, az élet állandó változása jut eszembe arról, amikor egy ringó bárkára (vagy repülőre) felszállva elindulsz a végtelen vizen, tudva, hogy nagy kalandok várnak rád, miközben a természet erőinek játékszere is lehetsz. Amikor elhagyod a komfortzónád, elengeded a biztos kereteidet, de cserébe páratlan élmények, új ismeretségek és megannyi tudás lehet a tiéd, sőt egyre jobban megismered magad... Élmények, amikhez nehéz helyzetekben mindig visszanyúlok és mely rugalmassá, szélesebb látókörűvé, tanulékonyabbá tesz.
A blogon most induló sorozat a mi családi utazásainkról szól, földrészeken, országokon és kultúrákon át. Ám mielőtt elindulunk, pár szót erről a különös életformáról, melyben évek óta részünk lehet, s melynek nem csak napsütéses oldala, de kemény vállalásai is vannak egy kétgyermekes család részéről...





Számomra az utazás és a hosszabb külföldi tartózkodás a szeretteim nélkül elképzelhetetlen.
2006-ban megpályáztam az Indonéz Nagykövetségen egy Darmasisva ösztöndíjat amit meg is kaptam de a családom - férjem és két gyermekem - csak 2 hónapra kaptak vízumot amíg én egy évre. Így visszautasítottam a lehetőséget. Mivel férjem, Zsiga pontosan tudta, hogy milyen nagy álmom volt a batik őshazájában tanulni, később, kárpótlásképp elmentünk saját erőből 2 hónapra Balira és ott jártam mesterhez.





Ezzel az életre szóló utazással kezdődött a mi vándorló életmódunk, melyben évente  1-2 hónapot távoli vidékeken töltünk. De aki láblógatós nyaralásra gondol, az téved. Az utazások alatt férjem az internet segítségével végzi határidős munkáit, míg a gyerekek a helyi iskolások életét élik. Naponta tanulunk velük, majd hazatérve rendszeres szintmérő vizsgákat tesznek, hála az itthoni iskolájuk rugalmas pedagógiai szemléletének. Otthonunkra, kertünkre, állatainkra ezalatt Anyukám vigyáz. Amerre járunk, próbálunk belesímulni a helyi táj, az adott kultúra kereteibe, nyitunk az emberek felé, élményeket gyűjtünk. Életmódunk, szokásaink, igényeink megváltoznak.







 Zsiga már évek óta írja saját mesekönyvünket, mely a gyerekek szemszögéből láttatja a világot, amit lassan bejárunk. Míg ugyanezen inspirációk saját batikképeimen köszönnek vissza. Ha kíváncsiak vagytok a konkrét beszámolóimra, kövessétek a blogot és a galéria face oldalát. 





 



Wednesday, July 22, 2015

"...és igen, nagyon megimádtam a batikot! "




2012 óta tartok nyári batik tábort az otthonunkban. A tábort mindig kiállítással zárjuk. Idén július 13-17. között volt ez az alkalom. 2012 óta batik szakkört is tartok egész tanévben az "Alkotó Gyermekműhely"Magyar-Angol Kéttannyelvű Iskolában ahová a gyerekeink is járnak, ennek látványos eredményeiről itt olvashattok.
A "házi tábor"alkalmával saját műhelyem előtt, a kertemben alkotnak a hozzám érkező gyerekek, de az öt nap folyamán övék a műhelyem, a teraszom és szinte az egész házunk is... 



 Nagyjából tizenöt gyerekkel, héttől tizennégy évesekig vállalom a tábort, hogy odafigyelhessek mindenkire és egy családias hangulatú, spontán baráti társaság alakulhasson ki. Ez a korosztály már figyelmesen és könnyen sajátítja el a batikolás korántsem egyszerű fogásait, óvatosan bánik a viasszal és a festékekkel, jó az eszközhasználatuk is. Ugyanakkor gyermeki fantáziájukat még szabadon, gátlások nélkül képesek adaptálni az adott művekbe, bátran merítenek emlékeikből, álmaikból, olvasmányaikból, melyeket megosztanak velem.




  
Mindig megkérdezem a gyerekeket , hogy szeretnének-e témát kapni tőlem, vagy rajzolják azt, ami eszükbe jut. Ők többnyire szabadságot kérnek és én megadom nekik, miközben a háttérből finoman irányítom őket. Ha valakinek megerősítésre van szüksége akkor segítek akár a témaválasztásban, akár a már begyakorolt technika pontos elsajátításában. Az elmélyült munka során, a beszélgetéseink alatt a gyerekek lelazulnak, megnyílnak, feszültségeiktől megszabadulnak és tapasztalatom szerint felszabadulva, sikerekkel telve és boldogan távoznak. Az "első fecskékből" egyre többen térnek vissza hozzám évről-évre.
Öt emlékezetes, élményekkel és kemény munkával teli munkanap után jólesik megcsodálni az elkészült munkákat, a teraszon rendezett mini-tárlatunkon.







S hogy miként érezték magukat itt, a nyári batiktáborban a fiatal művészpalánták, azt az egyik résztvevő kislány őszinte fogalmazása tartalmazza:



Szeretettel várok minden érdeklődőt a következő táboromba, de igény szerint magam is szívesen tartok workshopokat ott, ahol arra igény mutatkozik.
A következő posztban saját műhelyem hangulatát járjuk körül, addig is várunk a galéria facebook oldalán. Köszönjük a poszt megosztását!

 

Tuesday, July 14, 2015

A barátság, mint művészet : azaz három nő, ha összefog...

Mióta egybeforrt az életem a batikkal, sorsszerű találkozások történnek velem folyamatosan. Olyan ajándékok ezek a sorstól, melyek életre szóló barátságok, random közös alkotómunkák, vagy építő eszmecserék formájában jelentkeznek, hogy szépen átlendítsenek a nehézségeken, az alkotás magányán, a belső bizonytalanságon... Gyakran élem meg véletlen eseményként, pedig már régóta ott érik körülöttem a nagy találkozás, csak még nem került látóterembe, vagyis nem értem meg rá...




Külhoni barátságaimnak egy külön fejezetet szánok, de most jöjjön egy magyar mese...
Egy hármas barátságból született közös alkotómunkára emlékezek most, melynek eredményét a nyár végéig Ti is meglátogathatjátok egy különleges őriszentpéteri fesztivál-helyszínen.
Az együttes alkotás vágya Bubu ötlete volt, aztán a konkrét témák a saját vázlataimból röppentek ki, mégpedig szó szerint. Madarak formájában jött az ihlet, hisz batikképeimen a burjánzó növényvilág mellett rendszerint megörökítem az egzotikus vidékeken honos madarakat is, saját belső alkotói szabadságom szimbólumait.


A négy földrészt szimbolikusan megjelenítő műveimről tervek készültek, melyek megmozgatták régi jó ismerősöm, Bubutímár Éva keramikus fantáziáját, aki a Manóvilág mellett önálló művészeti vonalként varázsos női hangszerszobrokat és istennőket is formáz.



Mindkettőnknek szinte egyszerre jutott eszébe a harmadik alkotótárs: Baranyai Ildikó nemezműves, akinek izgalmas kalapjait már ismertük.


A közös munka érdekessége az egymástól független "online üzemmód" volt, mely egyetlen főpróbában végződött, amikor egymáshoz illesztettük a nagyméretű batikképeket, a négy földrész istennőit, melyek olyan nemezmadár-fejfedőt hordoztak, mely szárnyasok a képről köszöntek vissza. A dúsan burjánzó flóra virágai a szerelem, a vágy, a szépség gyorsan múló jelképei, a fák a tudást, a családi életet, az ég és a föld kapcsolatát jelentik. A négy földrészen élő, gondokat hordozó, új életet adó nők testükben vannak jelen a csodás természetben, melyből az ős-erőiket merítik.





A varázslatos energiákat hordozó tárlat elsőként Herendi Porcelángyár kiállítóterében debütált aztán a frissen nyíló Galériámba került. 2o15 májusában az őrségi "Virágzás napjai" fesztiválra hívta meg Sülyi Péter ötletgazda, aki a Hétrétország fesztivált is jegyzi. Az ő dalát halljátok, amit együttesével, a Neil Yong sétánnyal (katt a névre) ad elő. A képek a pünkösdi tárlat berendezésekor és a megnyitón készültek:






Így az őriszentpéteri Malom Tárlatban látható "Művészetek csókja" című kooprodukciónk egyszerre két fesztiválhoz adja a látványt és szolgál díszletként a színvonalas zenei, irodalmi műsorok mellé. Augusztus 15-23 között nézzétek meg Ti is, milyen az, ha három nő összefog, majd a barátságból művészetet csinál! Aki az utolsó három nap egyikén érkezik, velünk, alkotókkal is találkozhat, beszélgethet a helyszínen!
Ha tetszett a poszt, köszönjük a megosztást és várunk a galéria facebook oldalán is!

Tuesday, July 7, 2015

Batik és a gyerekek


Egy alkotó ember életében természetes dolog, hogy egész családja észrevétlenül "belekeveredik a folyamatba", azaz részesei lesznek az előkészületnek, az anyagok beszerzésének, az ötletelésnek, az alkotói válságnak, a flow-állapotnak, majd a művek megszületésének is. Ez egyrészt kreatívvá teszi a famíliát, másrészt kellő türelmet kíván tőlük.. Mióta életem részévé vált a művészetem, saját gyermekeimnek is természetes a folytonos alkotás: rajz, festés, agyagozás, varrás és persze a BATIK! 
Általuk jöttem rá, milyen felemelő érzés a kicsiknek átadni a tudást, adaptálni számukra egy bonyolult technikai folyamatot és bízni megérzéseikben és végtelen képzeletükben. 






Gyerekeknek 2010-ben tartottam először workshopot Fóton, Milán fiam iskolájában a képzőművészeti tagozatosoknak. Majd még ebben az évben Tuzséron következett egy batik tábor a Kárpát-medencei kézműves és hagyományápoló tábor keretein belül, melyen  külföldön élő magyar gyerekek is részt vettek. 
2012 óta batik szakkört is tartok egész tanévben a szentendrei  "Alkotó Gyermekműhely" Magyar- Angol Kéttannyelvű Iskolában, ahová saját gyerekeink is járnak. Idén nyáron az iskola tanulóinak alkotásaiból nyílt kiállítás a szentendrei moziban, mely önmagában is nagyon hangulatos miliő.









Öröm volt látni a falakat borító színpompás batikolt textiliákat, melyeken a résztvevő gyerekek szabadon szárnyaló gondolatait és kézügyességét  egyszerre csodálhattuk meg. Műveikben többen ötvözték a batik, a rajz és a tűzzománc kurzuson szerzett tudásukat. A megnyitóról a helyi média is tudósított, benne Milán fiam is nyilatkozik (6.30-11.00 percnél)












  
2012 óta tartok batik nyári batik táborokat az otthonunkban, melyet mindig kiállítással zárunk. Idén július 13-17-ig lesz a tábor, a következő posztban erről mesélek. Ha tetszett amit olvastál, csatlakozz a galéria facebook oldalához. Köszönjük a megosztást!