A blogon most induló sorozat a mi családi utazásainkról szól, földrészeken, országokon és kultúrákon át. Ám mielőtt elindulunk, pár szót erről a különös életformáról, melyben évek óta részünk lehet, s melynek nem csak napsütéses oldala, de kemény vállalásai is vannak egy kétgyermekes család részéről...
Számomra az utazás és a hosszabb külföldi tartózkodás a szeretteim nélkül elképzelhetetlen.
2006-ban megpályáztam az Indonéz Nagykövetségen egy
Darmasisva ösztöndíjat amit meg is kaptam de a családom - férjem és két gyermekem - csak 2 hónapra kaptak vízumot amíg én egy évre. Így visszautasítottam a lehetőséget. Mivel férjem, Zsiga pontosan tudta, hogy milyen nagy álmom volt a batik őshazájában
tanulni, később, kárpótlásképp elmentünk saját erőből 2 hónapra Balira és ott jártam mesterhez.
Ezzel az életre szóló utazással kezdődött a mi vándorló életmódunk, melyben évente 1-2 hónapot távoli vidékeken töltünk. De aki láblógatós nyaralásra gondol, az téved. Az utazások alatt férjem az internet segítségével végzi határidős munkáit, míg a gyerekek a helyi iskolások életét élik. Naponta tanulunk velük, majd hazatérve rendszeres szintmérő vizsgákat tesznek, hála az itthoni iskolájuk rugalmas pedagógiai szemléletének. Otthonunkra, kertünkre, állatainkra ezalatt Anyukám vigyáz. Amerre járunk, próbálunk belesímulni a helyi táj, az adott kultúra kereteibe, nyitunk az emberek felé, élményeket gyűjtünk. Életmódunk, szokásaink, igényeink megváltoznak.
Zsiga már évek óta írja saját mesekönyvünket, mely a gyerekek szemszögéből láttatja a világot, amit lassan bejárunk. Míg ugyanezen inspirációk saját batikképeimen köszönnek vissza. Ha kíváncsiak vagytok a konkrét beszámolóimra, kövessétek a blogot és a galéria face oldalát.
No comments:
Post a Comment