Indonéz délután, Budán

Távoli, napfényes utazásra indulhattak azok, akik a hűvös február 2o-i napon a virányosi közösségi ház Indonéz napjára látogattak, ahol  a program egyik kiállítója és előadója jómagam voltam. Szívesen elfogadtam a szervezők felkérését az Indonéz Nagykövetség által támogatott eseményre! Bár másnap nagy útra indultunk családommal és tudtam, hogy komoly logisztikát kíván tőlünk, hogy a csomagolás utolsó napján még beleférjen ez a program: a festményeim szállítása, az előadásra való felkészülés, az egyeztetések.

"Változatos indonéz bemutatókkal, tánccal, zenével, kiállítással, tea- és süti kóstolóval várjuk Önöket az Indonéz Családi Napon, ahol szórakozva ismerkedhetnek meg a varázslatos indonéz kultúrával! A program minden korosztálynak élményt nyújt!" - így hirdette weboldalán a ház a multikultúrális napot és ígéretükhöz hűek is maradtak...
Már az épületbe lépve fűszeres tea, füstölgők és gyömbéres sütemények illata fogadta a látogatókat, de a szervezők az Indonéz kultúra tradicionális látványelemeiről is gondoskodtak. Színes népviseleteket, maszkokat, napernyőket, fejdíszeket, hangszereket, ékszereket foghattak kezükbe, csodálhattak meg az érdeklődők. A folyosó falain Indonéz utazások fényképeit láthattunk.

Az Indonéz nagykövetség képviselőjének Bambang Gunawannak a megnyitó beszéde után Bárdos Yvett táncos egy különleges, tradicionális indonéz koreográfiát mutatott be, majd a táncosok viseletéről mesélt a közönségnek. Yvett - a program főszervezője - férjével többször járt a szigetországban, ahol ösztöndíjasként táncművészetet , indonéz nyelvet is tanult. Az alkalomra magam is kedvenc indonéz selyem sarongomat és csipke felsőmet öltöttem magamra, mely ruhákról már egy korábbi posztban is meséltem.

Ezután került sor az én előadásomra az indonéz batiktechnikáról, melyre vetített fotókkal is készültem. Batikképeimből vegyesen válogattam a random tárlathoz, mely szintén a földszinti előadóban kapott helyet. Az első sorban a nagykövetség emberei ültek, akik nagy élvezettel követték a vetítést. Beszéltem saját élményeimről, a batiktechnika múltjáról, jelenéről és a galériám küldetéséről.

 Majd a közös fotózkodást követően a nap legjobb része, a közönséggel való oldott beszélgetés és a tárlatvezetésem következett. Magam is meghatódtam attól az őszinte érdeklődéstől, melyet az indonéz vendégek és a hazai látogatók mutattak a művészetem iránt.

 Sokan-sokat  kérdeztek a képeim elkészültéről, a technikáról, a következő kiállításaimról és többen jelezték részvételüket a következő, áprilisi batik-workshopon is! Utánam Térfy András előadása következett a Gamelán zenéről, nagyon érdekes volt!

A nap a vendégek számára kézműves foglalkozással, batiktechnika tanulással, nekem pedig élményekkel teli jóleső fáradtsággal ért véget, mely során  barátságokat és őszinte rajongókat is szereztem. Velük és Veletek is találkozzunk a következő kiállításomon, melyről hamarosan küldöm a meghívót mindenkinek... Kövessétek a blogot és a facebook oldalamat, hogy le ne maradjatok róla!

Személyes találkozások

Két hír egy posztban, azt sem tudom, melyikkel kezdjem... Mindkettő a személyes találkozás varázsáról szól, melyben gyakran van részem és általuk nagyon szerencsésnek mondhatom magam. Mert a közvetlen emberi kapcsolatoknál, a véletlennek látszó, de legtöbbször sorsszerű találkozásoknál kevés jobb dolog létezik! Ilyenek a galériámban és a kézműves vásárokban adódó, vagy a workshopok és az Indonéz kultúrális napok alkalmával történő egymásra találások, melyekről most szólnék pár szót.

 Pár hete, egy esős-borongós januári napon ismét megélénkült az élet kis házi műhelyemben. Az immár másodszor megrendezett indonéz batik workshopra azok érkeztek, akik az első, decemberi alkalomra már nem fértek be, hisz a nagy figyelmet és némi óvatosságot igénylő technika miatt csak 4-5 főt tudok kényelmesen fogadni és figyelemmel oktatni. A négy alkotni vágyó hölgyből volt, aki kész tervvel érkezett a batikolásra, de volt, aki - saját bevallása szerint - egyáltalán nem bízott abban, hogy a "pálcikaember skiccelés" szintjéről képes lesz elmozdulni és saját batikfestményt létrehozni.

Kora délutánra, mikor a festékek, az olvadt viasz és a jázmintea illata betöltötte a műhelyt, az utolsó kételkedő gondolatot is elsöpörte az a flow-élmény, mely kizárólag a jókedvvel végzett, sikerélményt nyújtó tevékenység "velejáró tünete". 

A hosszas beszámoló helyett ezúttal is magukért beszélnek a workshop képei  - megtekinthetők a galériám facebook oldalán lévő albumban - valamint álljon itt az egyik résztvevő levele, amit a műhelymunka után írt nekem és a NIA-s lányoknak:
"Drága Lányok! Szeretném megosztani Veletek egy nagyon kellemes napomat és azt a néhány képet ami akkor készült. Fantasztikusan derűs,  alkotó  napot tölthettünk a workshop alkalmával  Nanával egy undok, esős napon-J Bepillantást nyerhettünk nemcsak csodálatos otthonába, hanem az indonéz batikolás gyakorlatába , sőt, saját  alkotásainkkal térhettünk haza. Ahhoz képest, hogy egy  pálcika ember is kemény munka nekem, egész elfogadható lett az eredmény-J. Valami varázslat történt? Lehet… Ha Ti is szeretnétek ilyen élményeket, figyeljétek a blogját és a meghívókat, mert ÉRDEMES!!!!Ha tehetitek nevezzetek be a workshopra.

 Puszi Nektek: Kati" 

 Különleges találkozások azok az alkalmak is, amikor kilépve szokott közegemből vándorútra indulnak képeim és magam is elkísérem őket. Most egy távoli országba, Indonéziába invitállak titeket úgy, hogy csak néhány kerületnyi távolságot kell utaznotok... Újra Indonéz kultúrális nap lesz Budapesten és ismét meghívott vendégként találkozhattok velem!

 A gazdag programhoz - melyben hagyományos és modern táncbemutatók, gasztronómia, batik workshop, filmvetítés, sőt gamelán zenei koncert is lesz - jómagam a festményeimel járulok hozzá. A személyes tárlatvezetés mellett egy beszélgetés keretében beszámolok indonéz utazásaimról, az ott átélt élményeimről és a batiktechnika titkairól is. Várok mindenkit február 20-án szombat délután a 12. kerületi Virányosi Művelődési Házba (Bp. Szarvas Gábor u. 8c.), az esemény részletes menetét ITT találjátok!

 A találkozásig tartsuk a kapcsolatot itt, a blogon és a facebook oldalon. Köszönöm, ha megosztjátok a hírt barátaitokkal! A legközelebbi, áprilisi batik workshopra várom a jelentkezőket!

    

párizsi visszapillantó

2015 októberében sokan, sokféle fórumon olvashattatok arról a fontos eseményről, melyben alkotó művészként részem volt. A párizsi Louvre Carousselben tartott Salon Art Shopping művészeti vásárról meséltem nektek, ahol egyedüli batikfestőként (Ferencz J. Réka festőnő társaságában) képviseltem hazánkat, immár másodszor.

Megmutattam azt a két festményt, melyet gondosan csomagolva magammal vittem, sőt arról is szólt egy posztom, hogy milyen élmények inspirálták e műveket.
Nekem már maga az utazás is élmény és ebben egyetértünk férjemmel Zsigával, aki ahogy mindig, úgy ezúttal is velem tartott. Már a repülőn is találkoztunk ismerősökkel, de a következő napok is a baráti érintkezésekről szóltak...

 Míg első külföldi kiállításomon kissé félénken ácsorogtam a képeim mellett, mostanra egészen belejöttem az ismerkedésbe. Hisz az ilyen óriási nemzetközi megmozdulások kivételes lehetőségek arra, hogy akár több évtezedes szakmai-emberi barátságok, vagy közös alkotások szülessenek.
A szóban forgó - a budapesti Artmarket eseményhez témájában hasonló, de annál jóval nagyobb - művészeti vásár 2 napján mintegy 600 egyéni kiállító és galéria vett részt, 25.000 látogató fordult meg és vásárolt művészeti alkotásokat. Íme egy kis promó-film, mely némi betekintést nyújt a színes "művészeti-show"hangulatába:

Mivel idén az "APAI" olasz művészeti szervezet delegáltja voltam, az olasz művészek standján kaptak helyet képeim. Körülöttem főként amerikai és francia festők, szobrászok és galériák helyezkedtek el. Mindnyájunk előtt nagyon felemelő, ugyanakkor fárasztó napok álltak, hisz reggel tíztől este hatig fogadtuk és informáltuk műveinkről a folyamatosan hömpölygő, intenzíven érdeklődő embertömeget. Mindezt kedvesen, udvariasan, két-három nyelven kommunikálva, le nem hervadó mosollyal az arcunkon...

 Voltak, akik csak szórólapot, névjegykártyát kértek, mások konkrét kérdéseket tettek fel a technikámmal kapcsolatban, hisz batikfestményeket csak nálam láttak. A látogatók között nem csak párizsiak, de távolabbi francia vidékekről, vagy más országokból érkezők, sőt idegenbe szakadt magyarok is akadtak. Hisz ez az évente két alkalommal megrendezett művészeti esemény méltán híres alkalom a műkedvelő civilek és az új tehetségeket kutató galériák körében egyaránt.

Külön szólnék azokról a művészbarátságokról, amik a kiállítók között szövődnek, s melyekre egy ilyen nemzetközi forgatag a legalkalmasabb terep. Jómagam két kedves festőművész hölggyel is megismerkedtem, ( az angol Cristine Conelly és a francia Jacqueline Gallicot)
akikkel várhatóan egy közös kiállításon mélyítjük el a munkakapcsolatot. Egyikőjük sem volt még Magyarországon, de ami késik, nem múlik...hiszen a szentendrei Ur Eleonóra Batik Galéria nyitva áll mindenki előtt, akivel kölcsönös vagy közös projekteket tudunk létrehozni és működtetni!
Hogy a következő nemzetközi művészeti seregszemlén részt veszek-e, azt még nem tudom, hisz rendkívül sok anyagi és szervezésbeli összetevője van egy külföldi szereplésnek. De ami biztos, az a február 2o-i dátum, amikor itt Budapesten, egy nagyszerű indonéz programon találkozhattok velem. Hamarosan jövök a részletekkel!

Addig kövessétek a galéria facebook oldalát, - bejelölve az "értesítést kérek" funkciót - hogy ne maradjatok le az új hírekről! Köszönöm a megosztásokat!